Téged ez zavar?

Fandom: BBC Sherlock/ Doctor Who
Figyelmeztetések: SLASH, crossover

- Az Istenért Sherlock! Miért a kanapén? – kerekedett el John Watson szeme, amikor megpillantotta a szerelmes „gerlepárt” a nappaliban. Az ablakon épphogy besütöttek a reggeli nap első fénysugarai, ami magában gyönyörű lenne, de amikor két teljesen meztelen ember testét világítják meg… az nem szép! Főleg, hogy két férfi testről van szó! – Miért nem lehet a hálószobában?
- Itt ragadtunk – magyarázta Sherlock szórakozottan, miközben magára rántott egy lepedőt.

Sherlock reggel mosolyog és nincs semmilyen burkolt sértés a szavai mögött. Mit tettek vele? Gondolta magában John majd inkább kiaraszolt a konyhába. Előhalászta a tejet és berakott két szelet kenyeret a pirítóba. Majd jó vastagon megkente őket vajjal és leült az asztalhoz. Közben a nappaliból elégedett nyögések sorozata jelezte: Sherlock és a Doktor között tökéletes működik a kémia.

- Miután végeztetek a fogalmam sincs hányadik menettel, készítsek nektek valami reggelit? – harapott egyet a vajas kenyérből, majd a leggúnyosabb hangon folytatta: - Ágyba is vihetem, ha nektek megfelel.
- Köszönjük, de nincs rá szükségünk – válaszolta a Doktor, majd pár perccel később belépett a konyhába. Csupaszon. Teljesen…
- Jesszus! – John villámsebességgel emelte a kezét a szemei elé. A szájában lévő falat valahogy nem akart lecsúszni a torkán és hirtelen a kenyérnek is más íze lett. Nagyon más. – Jól gondolom, hogy otthon érzed magad Doktor?!
- Igen – nevetett elégedetten a másik miután lehuppant a Watson melletti székre és vígan rágcsálni kezdett egy csokis kekszet.
- Van még olyanunk? – mutatott az érkező Sherlock a kekszre, de hamar elment a kezdeti lelkesedése, amikor a Doktor nemeslően bólogatott. – John, menj el boltba és vegyél majd csokis kekszet.

- Ha az a szíved vágya! – adta meg magát John és megragadva a bögréjé inkább átvonult a foteljába. Vagyis, átvonult, miután lesöpörte az odadobált ruhadarabokat.

Sherlock és a Doktor még valamit gyorsan megvitattak a konyhaasztalnál ülve, majd a detektív követte ex-munkatársát a nappaliba.
- Minden rendben? – kérdezte és lehuppant a kanapéra.
- Jöttél lelkizni? – erőltetetten felnevetett. – Mióta találkoztál vele, igazán megváltoztál.
- Mire gondolsz?
- Nem vagy akkora barom. Meg mutatsz érzelmeket… rendben… ez nekem még egy kicsit hihetetlen. Mintha nem is te lennél Sherlock. Mit tett ő veled, amit én nem tudtam?
Holmes elsőre nem értette a kérdést, majd néhány másodpercnyi néma gondolkodás után rávágta:
- Semmit! Nem csinált velem semmit.
- Azon kívül, hogy megdugott… meg te is őt… a kanapénkon.
- A te kanapédon.
- Ja tényleg! – kiáltott fel. – Te már nem laksz itt. Kösz, hogy emlékeztettél!
- Azt hittem, hogy ez elég egyértelmű számodra John.
- Minden egyértelmű Sherlock, minden…

- …

- Szereted őt?
- Természetesen.
- Az jó…
- …
- …
- Téged ez zavar?
- Nem – hazudta. – Dehogy.