Figyelmeztetések: crossover, SLASH, egyperces
- Mit írsz? – Sherlock harapott egyet a kezében lévő csokis süteményből, majd odalibbent a Doktor mellé. Próbált úgy tenni, mintha valóban érdekelné, hogy a másik férfi mit csinál, de igazából csak az édességre tudott koncentrálni. Finom volt, sok volt belőle és látszólag a földről származott, szóval biztonságos volt megenni.
- Naplót – felelte a másik és a szabad kezével közelebb húzta magához a detektívet. Amint pár centire csökkent a köztük lévő távolság akaratlanul is abbahagyta az írást. A toll kiesett az ujjai közül és a rácsok között átcsúszva valahol az irányítópult alsó részénél landolhatott.
A Doktor éppen készült becsukni a kopott, fekete füzetet, amikor Sherlock kikapta a kezei közül. Gyorsan átlapozta, majd tőle teljesen elképzelhetetlen dolgot mutatott: értetlenséget. A homlokát összeráncolta, a szemöldökét pedig felvonta, ami a Doktor fantáziáját is alaposan megmozgatta.
- Az Idő Lordok mióta írnak naplót?
- Mióta megtaláltam az igazit – mosolyodott el a Doktor és lassan elkezdte kigombolni Holmes zakóját. Mielőtt az utolsó gombbal is végzett volna, arcát Sherlock nyakába temette, és mélyen belélegezte a férfiból áradó ellenállhatatlan dezodor illatot. Akármit is használhatott, igazán jó hatással volt rá… mármint a vágyaira és a bátorságára. Mással soha nem mert volna ilyen nyíltan kikezdeni.
- Tudtommal neked volt feleséged is. Az emberek az igazit szokták feleségül venni.
- Sherlock – suttogta, miközben végigsimított azokon az igéző arccsontokon. Nehéz elhinni, hogy ilyen kinézettel lehetett az emberek között élni anélkül, hogy senki ne vesse rá magát az utcán. Hisz annyira hihetetlen. – Több száz éves vagyok, tévedhetek az igazival kapcsolatban. Tévedni…
- Idő Lord dolog? – karolta át a Doktort.
- Valami olyasmi – vonta meg a vállát és elkezdte saját magát is megszabadítani a felsőjétől. Azonban rosszul gondolta, hogy a vetkőztetés most egyoldalú lesz. Sherlock Holmes rácsapott a Doktor kezére és villámsebességgel tépte le róla az inget. Majd kezét végigvezetve a Doktor csupasz testén (külön elidőzve a csípőjén) a kelleténél hangosabban sóhajtott fel.
- Irányítópult… padló… vagy eljutunk valamelyikünk szobájáig?
- Ma megmentettem egy bolygót – gondolkodott el, majd kaján mosollyal az arcán szinte ráfektette az irányítópult tetejére Sherlockot. – Szerintem megérdemlem, hogy egy métert se kelljen innen elmoccanom. Mit gondolsz?
- Tökéletesen egyetértek – rántotta magára a Doktort és hevesen megcsókolta. Majd újra és újra. Addig feküdtek ott egymáson, amíg Sherlock tüdejéből el nem fogyott a levegő, és muszáj volt felülnie. – Bárcsak…
- Bárcsak? – ismételte.
- Semmi… - rázta meg a fejét, majd lágyan beleharapott a Doktor ajkába. – Mégis miről írsz abban a naplóban?
- Rólunk – egyik ujját végigvezette Sherlock gerincén, majd belemarkolt a fenekébe. Ebben a pillanatban mindkét szívét a torkában érezte. Nem volt kimondottan kellemetlen, sőt! Hozzá tudott volna szokni. – A kapcsolatunkról.
- Nekünk van olyanunk? – kérdezte nevetve.
- Most így belegondolva... – egyik kezével elkezdte lefejteni Holmesról a nadrágot, míg a másikkal még mindig a férfi fenekét fogta – Minden héten eljátsszuk azt, amire most is készülünk… nem… ez tényleg nem kapcsolat – csókolta meg újra. – Erre már nincsenek szavak!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése