Sherlock és az amerikai 4. Fejezet: A múlt

Fandom: BBC Sherlock
Figyelmeztetések: Saját karakter használata.

- Miből gondoltad, hogy a cigaretta a gyilkosé volt? – Sherlock az ölébe eresztette hegedűjét és sápadtkék szemeit Melodyra irányította.
A lány mozdulatlanul, szinte szoborrá dermedve ült a kanapén és Holmest vizslatta. Minden porcikáját részletesen kielemezte. Külön elidőzött az arcán, amit egyszerűen természetfelettinek gondolt. Az arccsontja és a szemei. Mintha egy végletekig tökéletesített, felbecsülhetetlen értékű festményt nézegetett volna. Egy festményt, aminek agya és gondolatai vannak. Azonban érzelmei alig-alig.
- Megvizsgáltam. – válaszolta.
- Találtál rajta valamit, ami felkeltette a figyelmedet?
- Egy ritka, trópusi baktériumot. Beazonosítottam, rájöttem, hogy egyedül Indonéziából származhat és valószínűleg még lappangó állapotában van a gazdatestben. Kikértem azoknak a személyeknek a listáját, akik az elmúlt fél évben jártak a trópusokon. Furcsa módon, közülük csak 34 volt láncdohányos. Ebből csak 25 férfi. 25-ből pedig csak egy cukorbeteg. Ő volt a gyilkos.
- Cukorbeteg, azt meg honnan…
- A cigaretta csikk mellett volt egy diabetikus csoki papírja is, ami ugyan akkor került a földre és ugyan úgy rátaposott egy 43-as lábú, nagyjából 186-188 centiméter magas, sötétbarna hajú férfi. Valami Adam volt a neve. 12 év letöltendőt kapott.
- Mindezt egyedül vitted véghez?! – Sherlock akaratlanul is izgatott lett ettől az egésztől és kényelmetlenül fészkelődött a foteljában.
- Nem volt nehéz. Mondhatni gyerekjáték. Az egyik dologból következett a másik. Pár kapcsolat és egy 1200 oldalas „Egzotikus vírusok” lexikon elegendő volt a megtalálásához. Oldottam már meg ennél nehezebb ügyeket is.
- Így belegondolva tényleg nem lehetett nagydolog. Én is könnyen a végére járhattam volna, ha ugyan ott lettem volna.
- Gondolom London környékén is akad elég bűnöző, akiket kézre kell keríteni.
- Akad, de általában a bonyolult esetek elmaradnak. Talán manapság már nincsenek is jó gyilkosok…
- Ilyen szempontból New York se a magándetektívek mennyországa! Legalábbis nekem és a rutinomnak nem tudnak már újat felmutatni – elmosolyodott, majd kivett a nadrágzsebéből egy szál cigarettát. Kicsit megsodorta a végét, majd az ingébe nyúlt az öngyújtójáért. – Szabad itt rágyújtani, vagy inkább menjek ki?
- Nincs véletlenül még egy… - Sherlock eddig, kisebb-nagyobb problémák nélkül haladt a leszokás rögös útján, azonban most túl naggyá vált a kísértés.
- Dehogynem! – mosolyodott el és Holmes felé nyújtott egy másik szálat. – Valahogy gondoltam, hogy ön is dohányos. Ezt az életvitelt a nikotin nélkül el se tudnám képzelni. Való igaz, már azt se tudom, hogyan bírtam cigaretta nélkül anno.
- El kell ismerjem, még nem találkoztam olyan 21 évessel, aki így nyilatkozott volna a füstölésről.
- Ez csak egyike a sok káros szenvedélyemnek Sherlock. Nem látott még mindent.
- Drog? Alkohol?
- Ópiumok. Bár akartak már elvonóra is küldeni, de túljártam az eszükön.
- Nálam kamu drograzziát szokása a rendőrségnek tartani. De egytől-egyig annyira idióták, hogy rossz helyen keresgélnek.
Néhány szál cigaretta elegendő volt ahhoz, hogy feloldódjon közöttük a feszültség.
- A normális emberek nem értik meg, hogy az ő hülye agyuknak ez méreg, de a mienknek megnyugvás. Ilyenkor érzem mindig azt, hogy talán van rajtam kikapcs gomb. De legalább egy gyorsaságcsökkentő – fújta ki a füstöt és Sherlockra nézett. – 7 éve űzöm a szakmát, és te vagy az első, akivel így tudok beszélni. Köszönöm.
- Miért?
- Most már úgy érzem, hogy elmondhatom a pontos indokot – keserűen felnevetett. – Csak is bosszúból.
- Ha egy ilyen csupa mosoly lányt a bosszú hajt akkor…
- Ez csak egy ócska álruha! Nem több megtévesztésnél. Kívülről mosolygok, de ha az érzéseimre hallgatnék…akkor mindenkivel végeznék, aki a hülyeségeivel bombázza az agyamat nap mint nap! A környezetemben mind csak arról szól, hogy ennek meg annak ilyen és olyan problémái vannak. Az egyiket elhagyta a barátja, a másiknak nincs munkája. És ebből már annyira, de annyira elegem van!!!
- Ezek valóban zavaró tényezők, de a bosszú hogy jön a képbe?

- Senki se tudja, milyen úgy felnőni, hogy sose ismernek el. – szűrte a fogai között. – 14 voltam amikor mindent elvesztettem. A broklyni házunkat két merénylő megbízási alapon felrobbantotta. Valahogy bejutottak, és a pincébe rakták a bombákat… A szüleim és a bátyám is meghaltak. Én pedig minderről több napon keresztül nem is értesültem, mert akkor éppen a nagynénémmel nyaraltam.
- A 2006-os nagy broklyni merénylet… - idézte fel magában Sherlock. – Olvastam róla. Az elkövetőket…
- Az volt életem első ügye.
- Ismeretlen személy kerítette őket elő.
- Egy évembe telt, de sikerült.
- Valaki végzett velük, mielőtt a rendőrség megtalálta őket!
- Fogjuk rá, hogy loptam egy fegyvert és erőszakos 15 éves voltam…