Szerepcsere

Fandom: BBC Sherlock
Figyelmeztetések: egy másodpercnyi slash

- Mikor is egyeztünk meg ebben? – mérgelődött Sherlock miközben a kanapén tornyosuló ruhakupaccal nézett farkasszemet. – Én ezt nem tartom jó ötletnek.
- Te mondod mindig, hogy irigyelsz, mert átlagos vagyok. Most te is az leszel!
- Attól még, hogy ruhát cserélünk és két napig te nyomozol a nevemben, nem leszel jó megfigyelő, sőt – emelte fel az egyik kezét – biztos vagyok benne, hogy nem fogod kibírni az eligazító tanácsaim nélkül.
- Köszönöm az együttérzésedet és bizalmadat. Igazán kedves vagy – John a szemét forgatva megragadta a másik ruhahalmot és a szobájába sietett.
Sherlock még egy darabig csak állt és bámult maga elé. A fejében versenyt sprinteltek a gondolatok az elkövetkező két nappal kapcsolatban. Mi fog történni? Mi lehet a legrosszabb? Két nap alatt, csak nem fogják elfoglalni Londont csak amiatt, mert a zseni detektív éppen egy ex-katona bőrében tengődik. Vagy mégis? Vészhelyzet lesz?
- Ez az egész egy nagy hülyeség! – jelentette ki hangosan. – John, én ezt nem akarom csinálni! Én Sherlock Holmes vagyok! Nem pedig John valamilyen középsőnév Watson!
- Két nap Sherlock. Kettő – hangzott a válasz az emeletről. – Fél lábon is ki fogod bírni!
- És ha nem?
- Öltözz! Én majdnem kész vagyok.
- Ha a ruháimnak bármi baja lesz én… - a mondatot befejezni már nem tudta, mert Watson lépteinek zaja félbeszakította. A doktoron Holmes lila ingje volt, aminek az első két gombját stílusosan, direkt nem gombolta be. Ehhez az összeállításhoz párosult a fekete nadrág, ami egyértelműen nem John rövid lábaira volt tervezve, ahogy a cipő se, amit minden lépésénél majdnem elhagyott. De az összkép még így se volt annyira rossz.
- Na, hogy festek?
- Rettenetesen. A nagyméretű ruhákból azt lehet feltételezni, hogy…
- Tudod mit, nem érdekel mit lehet feltételezni! Jól érzem maga, jól is nézek ki.
- Ha te mondod – Sherlock feladván a kioktatást, ott helyben, John előtt kezdet levetkőzni.
- Hé, hé, hé! – hőkölt hátra Watson. – Lehetne, hogy ezt nem itt előttem?!
- Miért? Lakótársak vagyunk, ez szerintem természetes.
- Természetes? Láttalak már lepedőben, azt még tűrtem, de ne menjünk át perverzbe.
- Nem vagyok perverz! Amúgy, te sokkal rosszabbul nézel ki meztelenül. És borzasztóan énekelsz a zuhany alatt…
- Nem is borza… te komolyan nézel, miközben zuhanyzok? Ezek után lemered tagadni a perverzségedet?! – John a fejét fogta és enyhén meg is szédült a hallottaktól. Így inkább jobbnak találta, ha leül a kanapéra miközben Sherlock ugyan olyan lazasággal szabadult meg előtte a ruháitól. Egyszerre ejtette zavarba az egész helyzet, de mélyen magában be kellett vallania, nem volt rossz látvány a különc nyomozó egy szál alsónadrágba.
- John, megtennéd, hogy visszafogod a szexuális gondolataidat. Zavarnak. Megértem, hogy 13 barátnőd volt, akikből csak négyet tudtál közösülésre kényszeríteni, és ez láthatóan nem volt elég, de…
- Néha annyira megkívánlak… - John agyban valahol teljesen máshol járt. Egy sötét, forró szobában, ahol csak egy franciaágy képezte a berendezést. Itt volt ő és…
- John! Túl sok meleg pornót nézel unalmadban!