Sherlock és az amerikai 1. Fejezet: Felfedezés

Fandom: BBC Sherlock
Figyelmeztetések: Saját karakter használata.
Tartalom: A nagyszerű és eddig utánozhatatlan Sherlock Holmesnak talán ellenfele akad, akit merő "jó szándékból" meg is hív Londonba. Vajon, jó vagy rossz ötlet volt mindez?

Sherlock a nappaliban lévő fotelbe kuporodva, meredten bámulta a kávésbögréjét. Gondolkodott.
Ez egyáltalán nem volt meglepő magatartás tőle, hisz életének háromnegyed részét átgondolkodta. A maradék időben pedig hegedült, nyomozott, esetlegesen mások életét keserítette meg egyáltalán nem szándékos módon. De akárhogy is vesszük, Sherlock Holmes mindenkinél jobban tudott gondolkodni és koncentrálni. Ebben volt a legjobb, legalábbis eddig mindenki /beleértve saját magát is/ ezt hitte. Hiába tűnt mindig egyedien idegesítőnek az éles szemű megfigyeléseivel, talán akad más is, aki képes ugyan erre.
- Jó reggelt. – vánszorgott elő John a hálószobájából. A szemét dörzsölte miközben elcsoszogott a hűtőig ahonnét elővett a tejet. Amint lecsavarta a doboz fedelét az elővigyázatosság kedvéért megszagolta a folyadékot. Nem azért, mert félt a megsavanyodott tej ízétől, hanem mert félt a lakótársa kísérleteinek hatásaitól. Ha Sherlock tartott fejeket, ujjakat és még ki tudja miket a lakás egész területén, a saját innivalójukba is simán belekeverhetett valamit. Jobb körültekintőnek lenni.
- Helló. – Sherlock hangja érzelemmentes és lapos volt. – Hogy aludtál?
- Inkább, hogy nem aludtam! Még hajnalban is azt hallgattam, ahogy te hegedülsz! Legalább a környezetedre lehetnél egy kicsit figyelemmel, mert nem mindenki tud napokig ébren maradni. A normális embereknek szükségük van alvásra, étkezésre, társas kapcsolatokra. – John vetett pár szemrehányó pillantást a mozdulatlan Sherlockra, akit látszólag egyáltalán nem érdekelt barátja vádaskodása
- Látom, nem vagy éppen a legkedvesebb hangulatodban. 
- Igazán rendkívüli megfigyelés Holmes! Persze, ez a te mérhetetlen képességeidnek meg se kottyant! – idegesen vágta le a poharát a konyhapultra, majd a fürdő felé vette az irányt.
Sherlock jobbnak tartotta, ha erre nem reagál semmilyen csípős visszaszólással. Csak még jobban felhúzná az ex-katona agyát, ami nem éppen egy életbiztosítás. Johnnal /hiába volt átlagos gondolkodású, és némileg lassú felfogású/ nem szeretett veszekedni. Sokkal jobban tetszett neki, azaz állapot, amikor egymást a nyomozásokban előrébb segítve nyugodtan éldegéltek. Mindketten a saját kis világukban. Ami Watsonnál a valóságot, Holmesnál pedig egy gyilkosságokkal, rablásokkal és egyéb bűnügyekkel teletömött univerzumot takart. Ő itt volt otthon.
Ritkán agyalt azon, hogy milyen lenne valaki olyat társként maga mellett tudni, aki hasonló képességekkel rendelkezik. Azonban most akaratlanul is eljátszadozott a gondolattal.
Reggel éppen a blogját frissítette, amikor rábukkant egy első látásra teljesen érdektelen cikkre. Az iromány egy amerikai, hármas gyilkosságról szólt amit a new yorki rendőrség több hónapon keresztül se tudott megoldani. Hiába nyomoztak, semmit se találtak. Aztán felbukkant egy Melody Wilson nevű lány, aki azt állította, hogy tudja ki a tettes. Mindössze annyiból, hogy egyik éjszaka átsétált azon az utcán, ahol mind a három áldozatot megölték.
- Melody Wilson. – hangoztatta a kelleténél jóval hangosabban Sherlock és belekortyolt a kávéjába
- Az kicsoda? – John köntösben és egy törülközővel a fejére tekerve kászálódott elő a fürdőszobából. Megragadta a dohányzóasztalon heverő újságot majd lehuppant a kanapéra. Kényelmesen elhelyezkedett és a címlapot kezdte tanulmányozni – Megölték? Eltűnt? Esetlegesen ő valakinek a gyilkosa?
- Nem, nem és megint csak nem John. – Holmes felkapta a laptopját és John elé rakta. Azt a cikket mutatta neki, amit reggel alaposan áttanulmányozott. Az eset leírásához, egy képet is mellékeltek, a 21 éves, egyetemista detektívről. – Tépett, vállig érő koromfekete haj ami hanyagul van összefogva. Egyértelműen nem szán elég időt a külsejére. Sápadt arc, beesett szemek. Egyetemista, így az alváshiány betudható az éjjelig húzódó tanulásnak. Kopott ballonkabát tornacipővel. Nem átlagos amerikai stílusú. Talán lázadó, esetlegesen Doctor Who fan. Nem néz közvetlenül a kamerába, ami arra vall, hogy nem szereti a rivaldafényt. De még ezeknek az egyértelmű tényeknek a tudatában se tudok eligazodni rajta. A személyisége mellett tucatnyi kérdőjel lebeg. Hát nem furcsa? – Sherlock vett egy 360 fokos fordulatot, majd fel-alá kezdett mászkálni a nappaliban
- Ez miért olyan nagydolog?
- John, itt van egy lány. Egy amerikai lány! Aki némi szemét, egy gyufa és cigaretta csikkek alapján oldott meg egy hármas gyilkosságot. Neked ez nem… bűzlik?
- Sherlock, mire akarsz kilyukadni?
- Mi van akkor, ha nem én vagyok az egyetlen? – Holmes tágra nyílt szemekkel meredt Watsonra, aki a törülközőt igazgatta a haján – Mi van akkor, ha Wilson is olyan mint…
- Ne merd nekem azt állítani, hogy féltékeny vagy egy 21 évesre! Csak a miatt, mert a te módszereidhez hasonlóan oldott meg egy bűnügyet. Sherlock, ez abszurd!
- Ki akarom deríteni, hogy hogyan csinálta!
- Ő New Yorkban él, mi meg Londonban. Az Atlanti-óceán választ el minket Melody Wilsontól!
- Ezen a problémán hamar segíthetünk! Jonh, kérem a mobilodat! – nyújtotta a kezét a férfi felé, aki megszokásból a nadrágzsebe felé nyújt, de hamar rá kellett döbbennie, hogy éppen köntös van rajta
- A szobámban van. Használd a sajátodat.
- Az enyém meg a konyhában. Idehoznád?
- Sherlock, nem vagyok az inasod és…
- Kérlek. – mondta olyan halkan, hogy Watson éppen csak meghallotta – Krízis helyzet van.
John némi ódzkodás után beadta a derekát. A köntöst amilyen szorosan csak tudta összehúzta magán és gyors léptekkel bement a konyhába. Felkapta a detektív telefonját, és a kezébe nyomta.
- Mit akarsz csinálni? Felhívni? Még a számát se tudod.
- Van neki is blogja. Ahol minden számomra fontos információt megtaláltam. – mosolyodott el, majd a füléhez emelte a mobilt
Négy kicsengés után egy meglepően élénk hang köszöntötte – Helló. Előre szólók, hogy nagyon el vagyok havazva. Ha rablást szeretne bejelenteni, forduljon a new yorki rendőrséghez. Megértését előre is köszönöm! – Holmes biztos volt benne, hogy a megfelelő személlyel beszél és abban is, hogy Melody igazán elfoglalt lehet, ha egy ilyen szöveget töviről-hegyire begyakorolt.
- Helló Melody! Sherlock Holmes vagyok. Nagy rajongód. – füllentett – Rendszeresen olvasom a blogodat, zseniális.
- Sajnálom, de nem rémlik a neve, de annak örülök, hogy elnyerte a tetszését a blogom. Mit szeretne?
- Felkínálni neked egy lehetőséget. Szeretném, ha eljönnél ide. Londonba.
- Igazán kedves ajánlat, de se időm, se energiám nincsen most egy angliai utazáshoz. Több tucat megoldatlan ügyet sóztak az elmúlt napokban a nyakamba és próbálom utolérni magamat a munkában.
- Nehéz lehet az életed. 21 évesen, egyetem mellett magánnyomozóként ténykedni.
- El se tudja képzelni mennyire Mr. Holmes!
- Pont emiatt szeretném, ha eljönnél ide. Kipihenhetnéd magad. Egy hét, csak ennyit kérnék. A szállást állom én és a társam.
- Mondtam hogy…
- Melody!
- Az igazat megvallva, még sose jártam Angliában.
- Ezt vehetem egy igennek?
- A részleteket sms-ben kérném holnap reggelig. Viszlát, Sherlock Holmes!